Kína

書.svg Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Kínai Népköztársaság
中华人民共和国
Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó)
Kína zászlaja
Kína zászlaja 22
Kína címere
Kína címere
Nemzeti himnusz: 《义勇军进行曲》
Az önkéntesek indulója
People's Republic of China (orthographic projection).svg

Fővárosa Peking
é. sz. 39° 55′, k. h. 116° 23′39.916666666667, 116.38333333333
Legnagyobb város Sanghaj (Shanghai)
Államforma köztársaság
Vezetők
Népköztársasági elnök Hszi Csin-ping (Xi Jinping)
Az Államtanács miniszterelnöke Li Ko-csiang (Li Keqiang)
Az Országos Népi Kongresszus Állandó Bizottságának elnöke Li San-csu (Li Zhanshu)
Hivatalos nyelv mandarin
A Kínai Népköztársaság kikiáltása 1949. október 1.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 443 497 378 fő (2020. nov. 1.) +/-
Rangsorban1
Becsült1 451 000 000 [1] fő (2022)
Rangsorban1
Népsűrűség153 fő/km²[2]
GDP2011 (forrás: IMF)
Összes7298 milliárd[3] USD (2.)
PPP: 7,916 billió dollár
Egy főre jutó5413 dollár
HDI (2006) 0,781 (83) – magas
Földrajzi adatok
Terület9 640 821 km²
Rangsorban 4.
Víz2,8%
Időzónakínai zónaidő (UTC+8)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem renminbi (CNY)
Nemzetközi gépkocsijel PRC
Hívószám 86
Segélyhívó telefonszám
  • 119
  • 110
  • 120
Internet TLD.cn
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • Europlug
  • AS/NZS 3112
Közlekedés iránya
A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai Népköztársaság témájú médiaállományokat.

A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ legnépesebb és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing (Běijīng)) fővárossal, illetve a Tajvan (Taiwan) (台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej (Taipei) fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani (taiwani) képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant (Taiwant), az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung (Mao Zedong) által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban (Taiwanban) még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem, fogaskerék, stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan (Taiwan) szigetére.

Kína ma nagyhatalom, a világ második gazdasági és harmadik katonai potenciáljával és a világ legnépesebb lakosságával. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a nyugati államokban.

Az ország pártállam.

Nevének eredete

Feltehető végső forrása a kínai Csin (Qin) dinasztia neve, ami indiai és portugál közvetítéssel jutott el Európába. A középkori olasz kiejtés nyomán lett a szókezdő hang a magyar nyelvben „k”.[4] Egyes más elképzelések szerint a tea (茶, csa (chá)), illetve a selyem (丝, sze ()) szóban keresendő a szó eredete, de azt is felvették, hogy az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (Qín Shǐ Huáng Dì) (秦始皇帝) nevéből alakult ki.

Ami a kínai nyelvű Csungkuo (Zhōngguó) (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Ezt a nevet egyszerűen azért alkalmazták, mert saját szempontjukból érthetően az ismert világuk közepén helyezkedtek el. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban: a Sárga-folyó (黄河, Huangho (Huánghó)) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Csang-csiang  (Cháng Jiāng)) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) területeket is beleértették.

További, a kínai nyelvben használatos elnevezései:

  • 中华人民共和国, Zhōng-huá Rénmín Gònghéguó – Kínai Népköztársaság (KNK). Hivatalos név.
  • 华, Huá – Rövidítésekben, összetett szavakban jelöli Kínát és a kínaiakat.
  • 中华民国, Zhōnghuá Mínguó – Kínai Köztársaság. A tajvaniak így nevezik Tajvant, de a KNK-ban nem fogadják el ezt az elnevezést.

Földrajz

Searchtool right.svgBővebben: Kína földrajza
A térség műholdképe

A körülbelül Európa méretű ország a következő államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Mianmar (Burma), Laosz és Vietnám. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (渤海, Bóhǎi), a Sárga- (黃海道, Huánghǎi), a Kelet-kínai- (东海, Dōnghǎi) és a Dél-kínai-tenger (南海, Nánhǎi) szegélyezi. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (台湾, Táiwān) és Hajnan (海南, Hǎinán).

Kínának lezáratlan területi vitái vannak Indiával, egy szigetcsoport hovatartozásáról Japánnal, valamint a Dél-kínai-tenger egyes szigetcsoportjainak kérdésében Délkelet-Ázsia országainak nagy részével. Egészen az 1997-es megegyezésig az orosz-kínai határnál fekvő bizonyos területek hovatartozása is vitatott volt. Az 1960-as és 70-es években a Kínai Népköztársaság (KNK) kemény, konfrontatív külpolitikát folytatott, ami véres incidensekhez vezetett a kínai-szovjet, a kínai-indiai és a kínai-vietnámi határok mentén. Az utóbbi egy-két évtizedben a KNK a viták békés rendezésének útját választotta, s a vitatott területek hovatartozásáról szakértői tárgyalásokon szándékozik megegyezésre jutni a szomszédaival. Nem egyértelmű még Tajvan helyzete: a Kínai Népköztársaság saját részeként tartja számon a Dunántúl méretű, 21 milliós lakosságú szigetet, de az de facto nem áll az ellenőrzése alatt (ld. alább).

A mai Kína területének jelentős része történelmileg nem tartozott Kínához, csak az utóbbi néhány évszázadban foglalták el a kínai császári seregek. Ilyen Nyugat- és Észak-Kína nagy, ma is főleg nemzeti kisebbségek által lakott része, például Tibet (西藏, Xīzàng) és Kelet-Turkesztán (新疆, Xīnjiāng).

Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsőzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (喜马拉雅, Xĭmălāyă), Kunlun (昆仑, Kūnlún), Tiensan (天山, Tiānshān) stb., valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (青藏高艕, Qīngzàng gāoyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

Domborzat

Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Legmagasabb pontja a Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰, Csumulangma Feng (Zhumulangma Feng)): 8848 m, legalacsonyabb pontja pedig a Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m. Tájai:

Vízrajz

Egy gyár levegőszennyezése
Az óriáspanda Közép- és Dél-Kínában őshonos, veszélyeztetett faj
Állatok
Kétpúpú teve
Makákó
Ázsiai aranymacska
Hópárduc
Kínai aligátor
Szibériai tigris
Aranyfácán
Rhinopithecus

Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Csang Csiang (Chang Jiang)), Sárga-folyó (黄河, Huang Ho (Huang He)), Hszi Csiang (Xi Jiang) (西江), Amur (黑龍江, Hejlung Csiang (Heilong Jiang)), Szunghua Csiang (Songhua Jiang) (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Jalu Cangpu Csiang (Yalu Zangbo Jiang)), Tarim (塔里木河, Talimu Ho (Talimu He)), Jalung Csiang (Yalong Jiang) (雅砻江), Jalu Csiang (Yalu Jiang) (鸭绿江), Indus (印度河, Jintu Ho (Yindu He)), Mekong (湄公河, Mejkung Ho (Meigong He)).

Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Tungting Hu (Dongting Hu)), Kuku-nór (青海湖, Csinghaj Hu (Qinghai Hu)), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Pojang Hu (Poyang Hu)), Lop-nór, Tai-tó (太湖, Taj Hu (Tai Hu)), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hungcö Hu (Hongze Hu)), Hulun-tó

Éghajlat

Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a trópusi és szubtrópusi övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelően Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felől érkező meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos. Télen viszont északnyugat felé haladva egyre szárazabb és hidegebb az időjárás. Tehát délkeleten a nyár forró és csapadékos, a tél enyhe és csapadékos, míg északnyugaton a nyár forró és csapadékos, a tél hideg és száraz. Természetesen egyes területeken a domborzat jelentősen módosítja ezeket a tendenciákat.

Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó, az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia Autonóm Terület egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

Élővilág, természetvédelem

A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nőtt a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: a 2000-es évek elején hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozta.[5] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz,[6][7] a sivatagok terjeszkednek.[8]

A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[9][10]

Searchtool right.svgLásd még: Kategória:Kína élővilága

Nemzeti parkjai

Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.

Természeti világörökség

Searchtool right.svgBővebben: Kína világörökségi helyszínei

A lista az UNESCO világörökségi programjának kínai helyszíneit sorolja fel. Kína 2014-ben 47 világörökségi helyszínnel rendelkezett, amellyel második volt a világon. A helyszínek közül 33 kulturális, 10 természeti és 4 kulturális és természeti (vegyes) helyszín.

Történelem

Searchtool right.svgBővebben: Kína történelme
Kína történelme
Kína történelme
ŐSI
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül
 Nyugati Csou
 Keleti Csou
   Tavasz és ősz
   Hadakozó fejedelemségek
CSÁSZÁRI
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
  Nyugati Han
  Hszin-dinasztia
  Keleti Han
Három királyság 220–280
  Vej, Su és Vu
Csin-dinasztia 265–437
  Nyugati Csin
  Keleti Csin Tizenhat királyság
Déli és északi dinasztiák
420–589
Szuj-dinasztia 581–618
Tang-dinasztia 618–907
  (Vu Cö-tien 690–705)
Az öt dinasztia és
a tíz királyság

907–960
Liao-dinasztia
907–1125
Szung-dinasztia
960–1279
  Északi Szung Nyugati Hszia
  Déli Szung Csin
Jüan-dinasztia 1271–1368
Ming-dinasztia 1368–1644
Csing-dinasztia 1644–1911
MODERN
Kínai Köztársaság 1912–1949
Kínai
Népköztársaság

1949–jelen
Tajvan
1949–jelen
Sablon:Kína történelme
  • m
  • v
  • sz

Kína a legősibb folyamatosan fennálló civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti (Huang Di), i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

I. e. 221 táján a Csin (Qin) állam Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) vezetésével egymás után legyőzte a többi tizenegy nagyobb fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság eltérő etnikumokat egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng (Zheng) császár érdeme.

A Csin-dinasztia (Qin-dinasztia), majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia (Jin-dinasztia) uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i.sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia (Sui-dinasztia) egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia (Song-dinasztia) vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát (Yuan-dinasztia). Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) uralkodott. Ekkor alakult ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant (Taiwan-t) és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung (Qianlong) császár halála után megindult Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe, félgyarmati helyzetbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz, bekövetkezett a hadurak kora. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben is alig szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Guomindang) (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang (Guomindang) pártot Tajvan (Taiwan) szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette Kínai Népköztársaság.

1958-ban Mao Ce-tung (Mao Zedong) meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 196669-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve a Maot követő Teng Hsziao-ping hatására Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Csiang Cömin (Jiang Zemin) elnök, és Csu Zsung-csi (Zhu Rongji) miniszterelnök vezették az országot az 1990-es években. Az ő irányításuk alatt Kína gazdasági teljesítménye hozzávetőleg 150 millió parasztot emelt ki a mélyszegénységből és az ország átlagos GDP növekedése 11,2% volt.[11][12] Az ország formálisan csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez 2001-ben, és szintén magas gazdasági növekedést ért el Hu Csin-tao és Ven Csia-pao kormányzása idején is a 2000-es években. A gyors növekedés azonban súlyos hatással volt az ország természetes erőforrásaira és a környezetre,[13][14] amely tüntetésekhez és személycserékhez vezetett a politikában.[15][16] A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére az életminőség továbbra is gyorsan javult az országban, viszont a központosított politikai ellenőrzés nem enyhült.[17]

2012-ben a kommunista párt vezetőségében történő változásokra utaló jelek voltak megfigyelhetők, például Vang Li-csun, Csungking polgármester helyettese bizalmas információkat szolgáltatott ki az amerikaiak részére, amely hatalmas botrányt keltett Kínában.[18] 2012 novemberében, a KKP 18. kongresszusa során, Hu Csin-tao vezetői helyét Hszi Csin-ping vette át.[19][20] A kínai kormány nagyszabású gazdasági reformokba kezdett,[21][22] amely strukturális bizonytalanságokkal küzdött és a gazdaság növekedése is lelassult.[23][24][25][26] A Hszi–Li adminisztráció jelentős reformokat ígért az egygyermekes politikával és a börtönrendszerrel kapcsolatosan.[27] 2015. október végén a kínai kormány bejelentette, hogy eltörli a több évtizede érvényben lévő egygyermekes politikáját és immáron egységesen kettőre emeli a megengedett gyermekek számát családonként.[28] A népesség elöregedésének lassítása érdekében a kínai kormány 2021. május 31-én bejelentette a háromgyermekes politikát.[29]

Politika és közigazgatás

A Kínai Népköztársaság államszervezetét a hármas felosztás jellemzi: a kormányzati hatalom megoszlik a Kínai Népköztársaság kormánya, az Államtanács, illetve a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg között. A legtöbb, bár nem minden, posztot a Kínai Kommunista Párt tagjai foglalnak el, a pártot pedig a Politbüro Állandó Bizottsága irányítja, egy 4-9 főből álló csoport, akik a legfontosabb döntéseket hozzák. A hatalom a legfőbb vezető, az államfő (jelenleg Hszi Csin-ping) kezében összpontosul, aki három igen fontos szervezetet vezet: a Kommunista Párt és a Központi Bizottság főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint a Központi Katonai Bizottság elnöke. A Kommunista Párt helyzetét a Kínai Népköztársaság alkotmánya garantálja, míg megvalósításának eszköze az államszervezet, a hadsereg, a média és a gazdaság jelentős része felett gyakorolt közvetlen felügyelet. Az államszervezet fontos elemei az Országos Népi Gyűlés, a népköztársaság elnöke, illetve az Államtanács (a kormány). Az Államtanács tagjai az államfő, négy helyettese, öt államtanácsos, illetve 29 miniszter és az államtanácsi bizottságok vezetői.

Alkotmány, államforma

Searchtool right.svgBővebben: A Kínai Népköztársaság államszervezete

Az alkotmány alapján az Országos Népi Gyűlés a legfelsőbb törvényhozó hatalom, minden évben két hétig ülésezik, feladata a legfontosabb politikai irányelvek, törvények, az állami költségvetés, valamint legfontosabb személyi változások megvitatása és elfogadása. A legtöbb törvényt az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága fogadja el.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Nép Nagy Csarnoka a fővárosban, ahol az Országos Népi Gyűlés tartja az üléseit
A Nép Nagy Csarnokának nagyterme

Az alkotmány szerint csak az Országos Népi Gyűlés módosíthatja az alkotmányt, hozhat törvényeket és dönthet az ország politikai élete szempontjából jelentősebb kérdésekben. Az Országos Népi Gyűlésben (ONGY) egyaránt képviselve vannak a tartományok, a központi kormányzat alá rendelt városok, a fegyveres erők választott küldöttei, valamennyi nemzetiség, „demokratikus párt” és szervezet. Az ONGY tagjait ötéves időtartamra választják meg. Évente egyszer ülésezik, ülését az ONGY Állandó Bizottsága hívja össze. Mielőtt az ONGY éves ülése megnyílik, előkészítő ülést tart, hogy megválassza az elnökséget és a főtitkárt, és hogy elfogadják a hivatalos programot. Amikor az ONGY nem ülésezik, a munkát az ONGY Állandó Bizottsága folytatja, amely felelősséggel tartozik az ONGY-nek. Az Országos Népi Gyűlésnek széles feladat- és hatásköre van. Ebbe beletartozik az, hogy módosíthatja az alkotmányt, illetve ellenőrzi annak betartását. Törvénybe iktatja és módosítja a bűncselekményekre, az állami szervezetekre és az egyéb fontosabb területekre vonatkozó alapvető szabályokat. Megválasztja a Kínai Népköztársaság elnökét és alelnökét. A miniszterelnök javaslata alapján dönt a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsőbb Ellenőrzési Főigazgatóság vezetőjének és az Államtanács főtitkárának jelöléséről. Megválasztja a Központi Katonai Bizottság (KKB) elnökét, s az elnök javaslata alapján dönt a KKB más tisztségviselőinek megválasztásáról. Megválasztja a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét és a Legfelsőbb Népi Ügyészség főügyészét. Felülvizsgálja és jóváhagyja a népgazdasági és társadalomfejlesztési tervet, valamint az ezek végrehajtásáról szóló döntéseket. Módosítja vagy érvényteleníti az Állandó Bizottság nem megfelelő határozatait. Jóváhagyja a tartományok, autonóm területek, közvetlenül a központi kormányzat alá tartozó városok létrehozását. Dönt a különleges közigazgatási területek felállításáról, és meghatározza az ottani rendet. Dönt háború és béke kérdéséről. Visszahívhatja, vagy felmentheti hivatalából a KNK elnökét vagy alelnökét, az Állandó Bizottság, az Államtanács és a KKB tagjait, a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét és a Legfelsőbb Népi Ügyészség főügyészét.

Politikai pártok

Searchtool right.svgLásd még: Kínai Kommunista Párt

Kínában a legfontosabb politikai szervezet a Kínai Kommunista Párt (KKP, Csungkuo Kungcsantang (Zhongguo Gongchandang)). A KKP-n kívül még nyolc politikai párt és nyolc jelentősebb népi szervezet működik. Ezek a szervezetek részt vesznek az állam irányításában. A párt jellegű szervezetek közé tartozik a Kuomintang (Guomindang) Kínai Forradalmi Bizottsága, amely 1948 januárjában alakult. Jelenleg több mint ötvenháromezer tagot számlál, akik nagyobbrészt a korábbi Kuomintang (Guomindang) tagjai voltak, illetve akiknek történelmi kapcsolataik vannak a Kuomintanggal (Guomindanggal). A Kínai Demokratikus Ligát 1941 októberében alapították. Az eredeti neve Demokratikus Politikai Csoportok Ligája volt. Jelenlegi nevét 1944 szeptemberében vette fel. Ma több mint százharmincezer tagja van, akik kulturális és oktatási körökből kikerült értelmiségiek. A Kínai Demokratikus Nemzetépítés Társaságát 1945 decemberében alapították. Tagsága főként a korábbi hazai gyáriparosokból és üzletemberekből áll. Jelenleg hatvankilencezer tagja van. A Demokráciát Előmozdító Kínai Társaságot 1945 decemberében alapították, tagjai főleg az oktatási, a kulturális, a tudományos és a kiadói területeken dolgozó értelmiségiek közül kerültek ki. Jelenleg hatvanötezer tagot számlálnak. A Kínai Demokratikus Paraszt-Munkás Pártot 1930 augusztusában hozták létre. Eredetileg a Kuomintang (Guomindang) Ideiglenes Akcióbizottságának hívták. 1935-ben Kínai Országos Felszabadítási Akcióbizottságra változtatta a nevét, jelenlegi nevét 1947 februárjában fogadták el, tagjai az egészségügy, a kultúra és az oktatás, illetve a tudomány és a technika területén működnek. Jelenleg több mint hatvanötezer tagjuk van. A Kínai Cse Kung (Zhi Gong) Pártot 1925 októberében alapították. Tagjai nagy része hazatért tengerentúli kínai. Jelenleg tizenötezer tagja van. A Csiuszan (Jiusan) (Szeptember 3.) Társaságot 1944 decemberében alapították. Tagjai javarészt a tudomány, a technika, a kultúra és az oktatás, illetve az egészségügy területén dolgozó értelmiségiek. A Taiwani Demokratikus Önkormányzati Ligát 1947 novemberében alapították. Tagjai nagyobbrészt Tajvanon született, de jelenleg a szárazföldön élő kínaiak. Ezerhatszáz tagjuk van.

Jogállamiság

A Freedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[30] Kína tekintélyelvű rezsimje az elmúlt években egyre inkább elnyomóvá vált.[30] A kormányzó Kínai Kommunista Párt (KKP) továbbra is szigorú ellenőrzést gyakorol az élet minden területe felett, beleértve az állami bürokráciát, a médiát, a vallásgyakorlatot, az egyetemeket, a vállalkozásokat és a civil társadalmi egyesületeket.[30] A KKP vezetője, Hszi Csin-ping olyan mértékben megszilárdította személyes hatalmát, amilyenre Kínában évtizedek óta nem volt példa.[30]

A politikai rendszert az államhatalom koncentrációjának lenini elve jellemzi, az Országos Népi Gyűlés (NPC) pedig formálisan a legmagasabb hatalmi szerv. Elvileg minden állami szerv, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás központi szinten, valamint helyi szinten az NPC, illetve a helyi népi kongresszusnak tartozik felelősséggel. Az alkotmányos keretek tehát nem hozzák létre a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét. Mivel az alkotmány szerint a KKP a legfelsőbb kormányzó, ez irányítja az állami intézményeket, az NPC és a helyi Népi Kongresszusok pedig a KKP irányelvei és ellenőrzése alá tartoznak. Bár a jogállamiságot az alkotmány rögzíti, a KKP továbbra is a törvények felett áll. Ezért a fékek és ellensúlyok rendszere nem létezik.[31]

Bár a Kínai Kommunista Párt az országot „szocialista konzultációs demokráciaként” nevezi,[32] a nemzetközi politikai elemzők általában autoriter, egypárti, tömeges megfigyelést alkalmazó diktatúraként jellemzik.[33][34]

Emberi jogok

Az alkotmány garantál bizonyos állampolgári jogokat, mint például a szólás-, sajtó-, gyülekezési, egyesülési, tüntetési, vallási, személyi és így tovább; mindazonáltal a KKP és az állami szervek beavatkoznak e jogokba.[31] Szigorú korlátozásokat alkalmaznak az internethez való hozzáférésnél, a sajtószabadságnál, a gyülekezési szabadságnál, a gyermekvállalásnál, a társadalmi szervezetek alakítása és a vallásszabadság terén.[35]

A vallási/lelki csoportosulásokat, mint például a „földalatti” protestáns egyházakat és a pápához hű katolikus közösségeket nem tolerálják a hatóságok, és az aktivistákat gyakran üldözik.[31]

A 2010-es években felerősödött a kormány és a vallási csoportok közötti feszültség, valamint a vallásüldözés.[31] Az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) nevű agytröszt szerint a hatóságok 2017 és 2020 között mecsetek ezreit rombolták le Hszincsiangban.[31] Elterjedt a foglyok rossz bánásmódja, fizikai bántalmazása és kínzása. Hszincsiangban a megfigyelés ideje alatt több millió polgárt tartottak fogva „átnevelő táborokban” a „vallási szélsőségesség” ellen. Az etnikai kisebbségeket politikailag és gazdaságilag diszkriminálják, mivel a közéletet a han kínaiak uralják.[31] 2020-ban nyilvános jelentések részletezték, hogyan sérti meg a kormány az emberi jogokat az ujgurokkal szemben. A visszaélések közé tartozik a kényszermunka, az önkényes fogvatartás, a kényszerabortusz és a sterilizáció, továbbá a kulturális örökségük elpusztítása is,[36][37][38] de sok szervezett szerint „népirtást és emberiség elleni bűncselekményeket” követnek el az ujgur etnikai csoport ellen.[39][40][41]

A rendszerkritikusokat még szabadulásuk után is törvényen kívüli fogva tartásnak, zaklatásnak és kínzásnak vetik alá.[31]

Az emberi jogok megsértéséről érkeztek jelentések Vuhan város 2020 eleji lezárása során, tömeges karanténtermekbe kényszerített fogva tartásról, valamint az olyan személyeket, akik megtagadták a parancsok teljesítését, időnként megverték vagy más módon bántalmazták.[31]

Kína vezetése ugyanakkor az emberi jogok helyzetével kapcsolatos kritikákat a „belügyeibe való beavatkozás” ürügyén elutasítja.[31]

Közigazgatási beosztás

Searchtool right.svgBővebben: A Kínai Népköztársaság közigazgatási egységei

Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (Taiwan-t) (台灣) is számítva), 5 autonóm területből (自治区), 4 tartományi jogú városból (直辖市) és 2 különleges igazgatású területből (特别行政区) áll.

Tartományok () Vitatott tartomány
  • Tajvan (台湾省)
    'Kína irányítása alatt
Autonóm területek (自治区) Tartományi jogó városok (直辖市) Különleges közigazgatási területek (特别行政区)
  • Hongkong / Hsziangkang (香港特别行政区)
  • Makaó / Aomen (澳门特别行政区)
Hszincsiang-Ujgur Autonóm TerületTibeti Autonóm TerületCsinghaj tartományKanszu tartománySzecsuan tartományYunnan tartományNinghszia Huj autonóm területBelső-Mongólia autonóm területSenhszi tartományCsungking városKujcsou tartományKuanghszi Csuang autonóm területSanhszi tartományHonan tartományHupej HupejHunan tartományKuangtung HupejHajnan HupejHopej HupejHeilongcsiang tartományCsilin tartományLiaoning tartományPeking városTiancsin városSantung tartományCsiangszu tartományAnhuj tartománySanghaj városCsöcsiang tartományCsianghszi tartományFucsian tartományHongkong speciális közigazgatású területMakaó speciális közigazgatású területTajvan tartományKína adminisztratív térképe a vitatott területekkel.svg
Erről a képről

Védelmi rendszer

Searchtool right.svgBővebben: Kína hadereje


Népesség

A Hejho-Tengcsung (Heihé-Téngchong)-vonaltól keletre, a piros színű területen él a lakosság több mint 90%-a

Általános adatok

Kínában él a Föld népességének több mint 1/5-e, igen egyenlőtlen eloszlásban, az ország délkeleti 1/3-a tömöríti a lakosság 85%-át. A tengerparton több mint 400 fő/km² felett van a népsűrűség, míg Tibet népsűrűsége csupán 2 fő/km².[42]

Kína népessége napjainkban már túllendült a csúcson, a 2017-es 1 milliárd 400 milliós lakosságszám mára már enyhén csökkenő tendenciát mutat,[43] a 2021 júliusi becsült lakosságszám 1 397 898 000 fő.[44]

Legnépesebb települések

Searchtool right.svgBővebben: Kína városainak népesség szerinti listája

Sanghaj
Sanghaj
Peking
Peking
Nanking
Nanking

# Város (Tartomány) Város (2010) Agglomeráció (2010)

Kuangcsou
Kuangcsou
Tiencsin
Tiencsin
Vuhan
Vuhan

1 Sanghaj 20 217 000 27 000 000
2 Peking 16 446 000 18 000 000
3 Kuangcsou (Kuangtung) 9 702 000 11 800 000
4 Tiencsin 9 290 000 13 650 000
5 Vuhan (Hupej) 6 841 000 14 300 000
6 Csengtu (Szecsuan) 6 316 000 13 900 000
7 Csungking 6 263 000 14 750 000
8 Senjang (Liaoning) 5 718 000 13 560 000
9 Hszian (Senhszi) 5 206 000 14 590 000
10 Harbin (Hejlungcsiang) 4 596 000 13 400 000
11 Sencsen (Kuangtung) 3 538 000 10 358 000
12 Csangcsun (Csilin) 3 411 000 7 677 000
13 Csingtao (Santung) 3 519 000


Etnikai megoszlás

Searchtool right.svgBővebben: Etnikai kisebbségek Kínában
A vallás diaképekben
Az Ég temploma, Taoista építmény Pekingben
Népi vallású templom, Csengcsou
Templom egy kereskedelmi épületen, Wenzhou
Konfucianizmus temploma, Liuzhou
Xuanmiao taosista templom, Suzhou
Szobrok egy népi vallású templomban
Kuan Yin szobra, Lianhuashan
Mazu (taoista) istennő szobra
Taoista pap, Makaó
Grey Goat taoista templom
Taoista szerzetes
A Hold temploma, Peking
Buddhista templom, Tianjin
Buddhista templom a Csiuhua-hegyen
Pagoda, Chengdu
The Wooden Tower Of Ying, Shanxi
A Tianning templom (Csangcsou) Csiangszu tartományban - buddhista pagoda
A szúfizmus szentélye Kanszu tartományban
Protestáns templom, Fucsou
Mecset, Ninghszia
Képek a vallásról
Népi vallású templom oltára
Istenek az oltáron, népi vallású templom
Az oltár szobrai
Füstölők
二王庙内殿.jpg
Népi vallású templom és pagoda
Templombelső
Népi vallású templom
Hívők Suzhou egy templomában
Tang-stílusú népi templom, Jinyun, Lishui
Fehér Ló buddhista templom, Lojang
Buddhista templomkörzet, Sanghaj
Kínai buddhista templom
Buddhista szerzetesek
Kínai buddhista apáca (bhikkhuni) Tajvanon
Csan buddhista mester
Jungho templom (tibeti buddhista)
A tibeti buddhizmus egy kolostora
Tibeti buddhista szerzetesek
Tibeti buddhista apáca

Kína lakosságának kb. 92%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindezek közül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának zömét adja. Több népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan sinizálták őket.[45]

Nyelvi megoszlás

Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni).

Bővebben: Kínai nyelv

Az országban 55 nemzeti kisebbséget tartanak nyilván, ezek közül a muszlim hujok és a mandzsuk a kínai nyelvet és írást használják, a többieknek saját nyelvük, 23-nak nemzeti írása van.[46] A legfontosabb honos nyelvek a belső-mongóliai mongol nyelvek és a török nyelvcsaládhoz tartozó ujgur.[47]

Vallás

Kína kormánya hivatalosan is támogatja az ateizmust,[48] és ennek érdekében vallásellenes kampányt folytat.[49] Az országban a vallási ügyeket és kérdéseket külön hivatal felügyeli.[50] A vallásszabadságot bár az alkotmánya garantálja, de a hivatalos jóváhagyással nem rendelkező vallási szervezetek állami üldöztetésnek lehetnek kitéve.[51][52]

Buddhista templom Honan tartományban

A kormány hivatalosan öt vallást ismer el: a buddhizmust, a taoizmust, a katolicizmust, a protestantizmust és az iszlámot.[53]

A kínaiak között a legelterjedtebb a népi vallás, amely egy keveréke a vallásos és nem-vallásos gyakorlatoknak, és megtalálhatók benne a buddhizmus, a taoizmus, a konfucianizmus elemei;[54] magába foglalja a shen (szellemek) és az ősök tiszteletét, a démoni erők ördögűzését stb.[55]

Az emberek felekezeti megoszlásáról igen eltérő felmérések születtek, ez alapján:[56][57][58][59]

Searchtool right.svgLásd még: Kínai buddhizmus, Tibeti buddhizmus, Csan és Kereszténység Kínában

Szociális rendszer

Gazdaság

Searchtool right.svgBővebben: Kína gazdasága
Az országok GDP/fő-je (nominális) összevetve Kínáéval, 2019-ben. A pirossal jelzett országoké ennél alacsonyabb, a zöldeké magasabb

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.

Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ második gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 6000 dollár jut egy kínai lakosra.[60] A kínai gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8–11%-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. A 2000-es évek elején Kína vált a világ 3-4. legnagyobb gazdaságává.

2014-ben - az IMF adatai alapján – Kína nemzeti össztermékének reálértéke 17,6 ezer milliárd dollár, míg az Amerikai Egyesült Államoké 17,4 ezer milliárd dollárt tesz ki. Ez alapján 2014-től Kína veszi át a világ legnagyobb gazdasága címet.[61] Ennek ellenére az országos szintű, egy főre jutó átlagjövedelem nem éri el a világátlagot.[57]

Általános adatok

Államformája: népköztársaság. 1911. december 31-ig császárság, 1912. január 1-jétől köztársaság volt, 1949. október 1-jétől népköztársaság.

  • A GDP összetétele 2014-ben, származási szektor szerint: mezőgazdaság: 9,2%, ipar: 42,6%, szolgáltatások: 48,2%.
  • A lakosság foglalkozása (2012-ben): mezőgazdaság: 33,6%, ipar: 30,3%, szolgáltatások: 36,1%.[57]

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Egy kiirtott erdő helyén rizst termesztenek a hegyoldalban Jünnan tartományban

A nagy tengerszint feletti magasság, illetve a szárazság miatt az ország területének több mint 1/3-a terméketlen. Kína termőföldjei már alig bővíthetők, sőt az építkezések és a talajpusztulás miatt lassan fogyatkoznak. A szűk mezőgazdasági potenciált jelzi, hogy a Föld szántóterületének 7%-ról kell biztosítani a kínaiak élelmezését, akik a világnépesség 22%-át teszik ki.

A kínaiak szinte minden talpalatnyi földet megművelnek. A szántóföldek a hegyek oldalán kialakított teraszokra is felnyúlnak. Az összes szántó felét öntözik, ez a száraz belső országrészben mindenfajta művelés előfeltétele, keleten az árasztásos rizstermesztést, a Lösz-fennsíkon és a Kínai-alföldön pedig az aszály kockázatának csökkentését szolgálja.[42]

Az élelmezésben kiemelkedő a rizs termesztése, amely a kínaiak legfontosabb kenyérgabonája. A melegebb délkeleti tájakon évente kétszer, néhol háromszor is beérik.

Nyugat-Kína A magas hegyvidékek, a kietlen fennsíkok és száraz medencék területe.

A mezőgazdaság fő ága itt a nomád-félnomád állattenyésztés: juh, ló, teve, jak

A szárazság miatt csekély növénytermesztés jellemző, elsősorban északon: köles, árpa, cukorcirok (Sorghum saccharatum). Tibet területén mezőgazdaság csak a völgyekben van.

Kelet-Kína Délen, a szubtrópusi monszunterületek legfontosabb termesztett növényei: rizs, tea, gyapot, cukornád, zöldségfélék, olajos magvak (földimogyoró, repce, tungaolaj-aleurites), déligyümölcsök.

A szántókon főleg élelmiszernövényeket termesztenek, a takarmánynövényeknek alig jut hely.

A Kínai-alföld nedves kontinentális tájain a fő termények: búza, kukorica, szója. További termények: köles, burgonya, földimogyoró. Jellegzetes növénye még a sokféleképpen hasznosítható cukorcirok.

Kínában tartják a világon a legtöbb sertést és baromfit. A szarvasmarhát és bivalyt igaerejéért tartják. A selyemhernyó-tenyésztés közel 4 ezeréves múltra tekint vissza. Főleg az ország déli részén foglalkoznak vele, ahol a táplálékául szolgáló eperfa él.[62]

Ipar

A 21. század elején a gépgyártás adja az ipar termelési értékének több mint felét és foglalkoztatja a munkások mintegy 1/3-át. A foglalkoztatási szektorban a második helyen a textil- és ruházati ipar áll, majd a vegyipar és élelmiszeripar következik.[63]

  • Textil- és ruházati ipar: A tengerparti régió Sanghaj, Kanton, Hongkong, Qingdao, Tiencsin, Weihai stb.
  • Elektronika: Sanghaj (Shanghai), Peking („kínai Szilícium-völgy”), Hongkong (Hong Kong).
  • Elektrotechnika: Harbin
  • Autógyártás: Sanghaj (Shanghai), Kanton (Guangzhou), Tiencsin (Tianjin), Csungking (Chongqing).
  • Gépgyártás: Hongkong, Sanghaj (Shanghai), Tiencsin (Tianjin), Peking, Senjang (Shenyang), Kujjang (Guiyang).
  • Vasúti járműgyártás: Dalian, Changzhou.
  • Vegyipar: Peking, Sanghaj (Shanghai), Kaohsziong (Gaoxiong) (Tajvan (Taiwan)), Talien (Dalian), Tajjüan (Taiyuan).
  • Vaskohászat: Peking, Sanghaj (Shanghai), Kaohsziong (Gaoxiong), Csungking (Chongqing), Tajjüan (Taiyuan).
  • Színesfémkohászat: Sanghaj (Shanghai), Shenyang, Kaohsziong (Gaoxiong), Kunming, Hszian (Xi'an), Tajjüan (Taiyuan).
  • Alumíniumkohászat: Xian, Fushun, Harbin, Guiyang, Qinhuangdao.
  • Hajógyártás: Sanghaj (Shanghai), Dalian, Kanton, Kaohsziong (Gaoxiong).
  • Repülőgépgyártás: Xian, Shenyang és Chengdu.
  • Kerámiaipar: Jingdezhen, Jixing, Jiangxi, Boshan.

Az ország hatalmas területe gazdag ásványkincsekben; feketekőszén, vasérc, bauxit, rézérc, mangánérc, arany, földgáz, kőolaj.

Peking egy képe

Kezdetben a gazdag nyersanyag-lelőhelyeknek köszönhetően önellátó volt, viszont az óriási méretű ipari növekedés következtében szinte mindenből behozatalra szorul.

Kína máig tartó egyik nagy gondja az energiahiány. Régen önellátó volt kőolajból, azonban mára már a 2. legnagyobb importáló, ezért érzékeny az olaj világpiaci árának változására. Kőolajtól való függőségét atomerőművek építésével próbálja csökkenteni. Ezek ellenére is gyakoriak a kényszerszünetek; előfordul hogy emiatt a termelőkapacitás 60%-a leáll. Ezt fokozza a háztartások növekvő fogyasztása, illetve az egyre nagyobb létszámban megjelenő autó (1995-ben még csak 320 ezer személyautót gyártottak, addig 2007-re már több mint 6 milliót).

Nanking (Nanjing) út, egy bevásárlóutca Sanghaj (Shanghai)ban

Elsősorban az elavult technológiájú ipar és a megnövekedett gépjárműforgalom a felelős Kína jelentős környezetszennyezéséért is, miután érdemi környezetvédelmi szempontok lényegében egyáltalán nem bírnak prioritással az országban. A jelentékeny környezetszennyezés hatása, mint a gyakori szmog szükségszerűen egészségkárosodással is együtt jár, ami közvetve több millió halálesetet okoz.[64]

Kereskedelem

Főbb kereskedelmi partnerek (2014-ben):[65]

A 18 század elejéig Kína a világ egyik vezető gazdasági nemzete volt. Számos találmány (papír, porcelán, nyomtatás, lőpor stb.) tette vonzóvá a lehetséges kereskedelmi partnerek számára. Kínával való üzletkötés feltétele volt többek közt a Kotau (mély meghajlás) a császár előtt. A 19. század elején, az USA és Európa kereskedelmének fellendülése következtében, Kína hatalma csökkenni kezdett. A Japán által elfoglalt területek elvesztése tovább gyengítette az országot.

Az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság legfőbb feladata ezért a több mint 540 milliós nép élelemmel való ellátása volt. A kommunista kormány szigorú tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítási rendszert vezetett be, centralizálta az árak meghatározását, és eltörölte a magántulajdont. E gazdaságpolitika következménye a külkereskedelmi elszigetelődés mellett a süllyedő életszínvonal lett, amelynek hatására tízezrek haltak meg.

1978-ban Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) utasítására nyitottak a gazdaság elszigeteltségén, bevezették a piacgazdálkodás primitív formáját. A gazdasági liberalizáció azonban csak korlátozott volt, sok tevékenység állami felügyelet alatt maradt. Az 1990-es években Kína folyamatosan tárta ki kapuit a világ felé, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. 2014-ben Kína a világ első számú gazdasági hatalma lett.[57]

Hongkong toronyházai

Turizmus

Searchtool right.svgBővebben: Kína turizmusa

Turizmusa a világ turizmusában meghatározó szerepet tölt be. A turista érkezések száma 2005-ben a negyedik, a bevételeket számítva pedig a hatodik helyet foglalta el a világon. A közelmúlt legdinamikusabb fejlődését is ez a kelet-ázsiai ország produkálta az ágazatban. A WTO előrejelzése szerint 2020-ban ez az ország lett volna az első számú célpont a világ idegenforgalmában, és kiutaztatása is az elsők közé fog kerülni.[forrás?] Az ország jelentőségét a turizmusban a még kihasználatlan utazási potenciálja adja.

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Sanghaj (Shanghai) egy útkereszteződése

Kínát régebb óta jellemzi számtalan termék tekintetében a másolás, avagy a tudatos hamisítás, ami különböző nyugati termékek, illetve azok védjegyeinek részleges vagy tényleges másolását jelenti a jogtulajdonosok engedélye nélkül; tipikusan ilyen termékek a gépjárművek, műszaki cikkek, ruházat, kozmetikumok, játékok.[66][67] Ettől függetlenül hivatalos másolatok is vannak, mikor megegyezéssel gyártanak saját néven terméket egy nyugati termék alapján.[68] Ezen kívül sok nyugati cég gyártatja Kínában megállapodás keretében a saját hivatalos termékét is, leginkább az olcsó munkaerő miatt, bár ez is változó állapotot mutat.[69] A másolt és a hivatalos nyugati termékeken kívül sok, változó minőségű saját termék is van, melyek főleg az olcsóságuk miatt népszerűek világszerte.

Közlekedés

A 2000-es évek elején Kína belföldi áruszállításának alig több mint 1/10-e jut a közutakra, a többi csaknem egyenlő arányban oszlik meg a vasúthálózat, valamint a belföldi vízi utak és a part menti hajózás között.

Közút

Közúti hálózata gyorsan fejlődik, hosszát tekintve a második az Egyesült Államok után. A növekvő életszínvonal és a virágzó gazdaság miatt egyre többen engedhetik meg maguknak a személyautót. Ezzel nem tud lépést tartani az úthálózat, gyakoriak a közlekedési dugók.

Képek
Nagysebességű vonat Tiencsin állomásán
Személyszállító vonat Baise, Guangxi állomásán
Az 1. osztály folyosója egy tipikus kínai vonaton
A Tonghaj-híd (Donghai) Sanghaj mellett a világ egyik leghosszabb hídja
G030 autópálya egy része
Jelzőtáblák egy autópályán
Peking egy főútja
Peking nemzetközi repülőterének terminálja

Vasút

Searchtool right.svgBővebben: Kína vasúti közlekedése
Searchtool right.svgBővebben: Kína nagysebességű vasúti közlekedése

Kínában a vasútra nagy szerep hárul. A vasúti hálózat hossza 78 000 km. A teljes pályahossz 154 600 km. Ez a legforgalmasabb hálózat a világon, az összes vasúti szállítás 24%-a zajlik a Föld összes vasúti pályájának 6%-án. Sok villamosított vonal is van, hosszát tekintve a harmadik legnagyobb a világon Oroszország és Németország után. 2012-re Kínáé a leghosszabb gyorsforgalmi hálózat a világon.[70]

Vízi

Sanghaj Yangshan nevű kikötője a világ legnagyobb árukikötője és Hongkong is a legnagyobbak közé tartozik.

További nagy, forgalmas tengeri kikötők: Dalian, Ningbo, Kanton, Qingdao, Lianyungang.

Légi

Searchtool right.svgLásd még: Kategória:Kína repülőterei

Kínának több mint száz polgári repülőtere van, a legnagyobb forgalmat Hongkong, Peking, Sanghaj, Kanton, Shenyang, Chengdu és Xiamen bonyolítja.[71]

Kultúra

Searchtool right.svgBővebben: Kínai kultúra

A kínai kultúra a világ egyik legrégebbi kultúrája, több ezer éves hagyománnyal rendelkezik. A kultúra Kelet-Ázsiában egy nagy földrajzi régiót fed le, rendkívül változatos, a szokások és hagyományok nagyban különböznek a tartományok, és akár a különböző városok között is.

A kínai civilizációt történelmileg Kelet-Ázsia domináns kultúrájának tekintik.[72] Mivel a kínai az egyik legkorábbi ősi civilizáció, a kultúrája eddig mély befolyást gyakorolt Ázsia filozófiájára, etikettjére és hagyományaira.[73] A kínai nyelv, a kerámia, az építészet, a zene, a tánc, az irodalom, a harcművészet, a konyha, a képzőművészet, a filozófia, az üzleti etikett, a vallás, a politika és a történelem globális befolyással bír, és hagyományait és fesztiváljait megtartják és gyakorolják a kínai emberek az egész világon.

Sport

Cu-csü (Cù-jū), a mai labdarúgás őse

Sárkányhajó verseny

A sárkányhajó verseny egy hagyományosan igen népszerű sportág az országban.

Olimpia

Labdarúgás

Formula–1

Birkózás

Harcművészetek

Kína számtalan harcművészet szülőhelye, többek közt: a kung-fu, saolin kungfu, szansou, vusu, kuntao és megannyi más stílusé.

Searchtool right.svgBővebben: Kínai harcművészet
Searchtool right.svgLásd még: Kategória:Kínai harcművészetek

Ünnepek

Dekoráció egy parkban a nemzeti ünnep alkalmára, 2004. október 1. Peking, Bejhaj Park
Searchtool right.svgBővebben: Kínai ünnepek
  • Hivatalos ünnepnapok:
Dátum Magyar név Kínai név Megjegyzések
Január 1. Újév 元旦 jüan tan (yuán dàn)
Első holdhónap első napja Tavaszünnep (Kínai Újév) 春节 csun csie (chūn jié) Kínai naptár alapján
Május 1. A munka ünnepe 劳动节 laotung csie (láodòng jié)
Május 4. Az ifjúság ünnepe 青年节 csingnien csie (qīngnián jié) Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra
Július 1. A Kínai Kommunista Párt alapítása 建党节 csientang csie (jiàndǎng jié) Az 1921-es első nemzetgyűlés napja
Augusztus 1. Fegyverek napja 建军节 csiencsun csie (jiànjūn jié) Nancsang (Nanchang)i felkelés (南昌起义) 1927-ben
Október 1. Nemzeti ünnep 国庆节 kuocsing csie (guóqìng jié) 1949: Kínai Népköztársaság kikiáltása
  • Tradicionális ünnepek (节日, csie zsi (jié rì)):
Dátum (holdhónapban) Magyar név Kínai elnevezés Megjegyzések
1. hó 15. Lámpások napja 元宵节 jüanhsziao csie (yuánxiāo jié)
április eleje Csingming, A tiszta fény(esség)
(Ősök napja)
清明节 csingming csie (qīngmíng jié) Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után

„sírok lesöprésének ünnepe”, kínai halottak napja

5. hó 5. A sárkányok ünnepe 端午节 tuanvu csie (duānwǔ jié)
7. hó 7. Csihszi-fesztivál 七夕节 csihszi csie (qīxī jié) A szerelmesek ünnepe, „két hetes ünnepe”
7. hó 15. Az éhes szörnyek ünnepe
(Szellemek ünnepe)
中元节 csungjüan csie (zhōngyuán jié)
8. hó 15. A hold ünnepe 中秋节 csungcsiu csie (zhōngqiū jié) Nyárünnep vagy őszközép ünnep
9. hó 9. A „két új” ünnepe 重阳节 csungjang csie (chóngyáng jié) „Két kilences ünnepe”

Főbb látnivalók

Searchtool right.svgBővebben: Kína turizmusa
Searchtool right.svgLásd még: Kínai AAAAA-besorolású turistalátványosságok
Searchtool right.svgLásd még: Kína világörökségi helyszínei
Searchtool right.svgLásd még: Kínai kultúra

Kínai–magyar viszony

Searchtool right.svgBővebben: Magyarországi kínaiak

Jegyzetek

  1. Worldometers
  2. Worldometers 2020
  3. IMF World Economic Outlook Database, April 2012. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
  4. Kiss Lajos 334. o.
  5. Magyar Nemzet (2007. június 21.)
  6. Éhség és szárazság várhat Kínára Greenfo 2012.január 21.
  7. Eltűnt a kínai folyók fele Greenfo 2013. április 1.
  8. [1] Archiválva 2013. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Közel 250 tónak nyoma veszett
  9. Kína: egyre több születési rendellenesség a környezetszennyezés miatt (Transindex, 2007. november 3.)
  10. Környezetszennyezés Kínában Archiválva 2009. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Biokémia.blog.hu, 2009. november 1.)
  11. Nation bucks trend of global poverty. China Daily. 11 July 2003. hozzáférés: 2013-07-10.
  12. China's Average Economic Growth in 90s Ranked 1st in World. People's Daily. 1 March 2000. hozzáférés: 2013-07-10.
  13. China's Environmental Crisis”, New York Times, 2007. augusztus 26. (Hozzáférés ideje: 2012. május 16.) 
  14. China worried over pace of growth. BBC. hozzáférés: 2006-04-16
  15. China: Migrants, Students, Taiwan. Migration News. January 2006.
  16. In Face of Rural Unrest, China Rolls Out Reforms. Washington Post. 28 January 2006.
  17. Frontline: The Tank Man transcript. Frontline. PBS, 2006. április 11. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  18. Bo Xilai scandal: Timeline”, BBC, 2012. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 11.) 
  19. Moore, Malcolm. „Xi Jinping crowned new leader of China Communist Party”, The Daily Telegraph, 2012. november 15. (Hozzáférés ideje: 2012. november 15.) 
  20. New China leadership tipped to be all male. Stuff.co.nz, 2012. november 6.
  21. China frees up bank lending rates”, BBC, 2013. július 19. (Hozzáférés ideje: 2013. július 19.) 
  22. Evans-Pritchard, Ambrose. „China eyes fresh stimulus as economy stalls, sets 7pc growth floor”, Daily Telegraph, 2013. július 23. (Hozzáférés ideje: 2013. július 25.) 
  23. The decade of Xi Jinping. Financial Times, 2012. november 25. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
  24. China sees both industrial output and retail sales rise”, BBC, 2012. december 9. (Hozzáférés ideje: 2012. december 9.) 
  25. China's exports and imports decline”, BBC, 2013. július 10. (Hozzáférés ideje: 2013. július 10.) 
  26. China orders government debt audit”, BBC, 2013. július 29. (Hozzáférés ideje: 2013. július 29.) 
  27. China ends one child policy. Slate, 2013. november 15. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  28. Két gyermeket minden kínai családba!. Euronews.com, 2015. október 29. (Hozzáférés: 2015. október 31.)
  29. 中共中央政治局召开会议 习近平主持. 新华社 , 2021. május 31. [2021. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  30. a b c d China: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
  31. a b c d e f g h i BTI 2022 China Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. július 23.)
  32. The Development of Socialist Consultative Democracy in China. english.qstheory.cn . [2017. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  33. Ringen, Stein. The Perfect Dictatorship: China in the 21st Century. Hong Kong University Press, 3. o. (2016). ISBN 978-9-888-20893-7 
  34. Four Takeaways From a Times Investigation Into China’s Expanding Surveillance State. The New York Times, 2022. június 21. (Hozzáférés: 2022. július 23.)
  35. Freedom in the World 2011: China” (Hozzáférés ideje: 2013. június 19.) 
  36. Samark, Former detainee Kayrat. „Ex-Detainee Describes Torture In China's Xinjiang Re-Education Camp”, NPR. [2019. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2019. december 8.) (angol nyelvű) 
  37. Ivan Watson, Rebecca Wright and Ben Westcott. „Xinjiang government confirms huge birth rate drop but denies forced sterilization of women”, CNN, 2020. szeptember 21.. [2020. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 26.) 
  38. China cuts Uighur births with IUDs, abortion, sterilization. Associated Press , 2021. április 20.
  39. Carbert, Michelle. „Activists urge Canada to recognize Uyghur abuses as genocide, impose sanctions on Chinese officials”, The Globe and Mail, 2020. július 20.. [2020. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2020. október 20.) 
  40. Steger, Isabella. „On Xinjiang, even those wary of Holocaust comparisons are reaching for the word "genocide"”, Quartz, 2020. augusztus 20.. [2020. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2020. október 20.) 
  41. Gordon, Michael R.: U.S. Says China Is Committing 'Genocide' Against Uighur Muslims, 2021. január 19. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  42. a b Magyar Nagylexikon Kiadó: Országok lexikona, 2007.
  43. Titokban dúl a Kína-USA harc legsötétebb oldala
  44. Kína becsült lakossága
  45. Are Ethnic Han Chinese of Mixed Origin? (amerikai angol nyelven). www.theepochtimes.com, 2008. május 12. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  46. Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  47. Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai, 2003
  48. Religious Minorities and China. Minority Rights Group International (2001. szeptember 22.) 
  49. Muslim Education in the 21st Century: Asian Perspectives. Routledge, 75. o. (2014. május 9.). ISBN 978-1-317-81500-6 „Subsequently, a new China was found on the basis of Communist ideology, i.e. atheism. Within the framework of this ideology, religion was treated as a 'contorted' world-view and people believed that religion would necessarily disappear at the end, along with the development of human society. A series of anti-religious campaigns was implemented by the Chinese Communist Party from the early 1950s to the late 1970s. As a result, in nearly 30 years between the beginning of the 1950s and the end of the 1970s, mosques (as well as churches and Chinese temples) were shut down and Imams involved in forced 're-education'.” 
  50. 国家宗教事务局. National Religious Affairs Administration. [2015. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
  51. "China bans religious activities in Xinjiang". Financial Times. 2 August 2012. Retrieved 28 August 2012.
  52. Constitution of the People's Republic of China. Chapter 2, Article 36.
  53. Religion in China. Foreign Affairs . Council on Foreign Relations. (Hozzáférés: 2022. május 4.)
  54. 'Buddhism' in Singapore, In Singapore: Society in Transition. Kuala Lumpur: Oxford University Press, 155–188. o. (1976) 
  55. Teiser, Stephen F. (1995). "Popular Religion". Journal of Asian Studies. 54 (2): 378–395. doi:10.2307/2058743. JSTOR 2058743. S2CID 156063450
  56. Yu Tao, University of Oxford. ECRAN - Europe-China Research and Advice Network. University of Nottingham. p. 12.
  57. a b c d Archivált másolat. [2016. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 18.)
  58. Archivált másolat. [2015. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  59. Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  60. "World Economic Outlook Database: China". International Monetary Fund. October 2012. Hozzáférés ideje: 2 January 2013
  61. Eddig senki sem vette észre: Amerika a második helyre csúszott. portfolio.hu. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  62. Tamasics Katalin: Kontinensek földrajza, 2007.
  63. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  64. Milliókat öl meg a szmog Kínában Index, 2016. december 24.
  65. CIA World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ch.html Archiválva 2016. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  66. Ezek a legpofátlanabb kínai másolatok Totalcar, 2020. július 20.
  67. Nemcsak EU-s termékekből, de még a tanúsítványukból is létezik kínai másolat Telex, 2022. július 12.
  68. Olyan teherautómárkák, mint a Shaanxi, Hongyan, CNHTC különböző mértékben MAN és Iveco típusokon alapulnak
  69. Vége az olcsóságnak: Kínába is megérkezett a munkaerőhiány Index, 2017. augusztus 7.
  70. Archivált másolat. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 18.)
  71. Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
  72. Walker, Hugh Dyson (2012). East Asia: A New History. AuthorHouse. p. 2.
  73. Wong, David (2017). "Chinese Ethics". The Stanford Encyclopedia of Philosophy. Metaphysics Research Lab, Stanford University.

Források

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információk

Commons:Category:China
A Wikimédia Commons tartalmaz Kína témájú médiaállományokat.
  • a Kínai Kulturális és Művészeti Központ hivatalos oldala
  • Kína.lap.hu (linkgyűjtemény)
  • EKIPEDIA – az ELTE Konfuciusz Intézet lexikonja
  • Ismertető a 21. századi Kínáról
  • Harc az afrikai olajért, Kína gazdasági térnyerése a fekete kontinensen

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Szocialista államok
  • m
  • v
  • sz
Szocialista államok
Megszűnt
szocialista
egységes államok

Flag of Afghanistan (1980-1987).svg Afgán Demokratikus Köztársaság (1978–1992) · Flag of Albania 1946.svg Albán Népi Szocialista Köztársaság (1944–1992) · Socialist red flag.svg Bajor Tanácsköztársaság (1919) · Flag of Benin (1975-1990).svg Benini Népköztársaság (1972–1990) · Flag of Bulgaria (1971-1990).svg Bolgár Népköztársaság (1947–1990) · Csehország Csehszlovák Szocialista Köztársaság (1948–1990) · Flag of Democratic Kampuchea.svg Demokratikus Kambodzsa (1975–1979) · Flag of Ethiopia (1987–1991).svg Etióp Népi Demokratikus Köztársaság (1987–1991)  · Flag of the Commune of the Working People of Estonia.svg Észtországi Munkáskommün (1918-1919)  · finn Finn Demokratikus Köztársaság (1939–1940) · Jugoszlávia Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (1945–1963) · Jugoszlávia Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1963–1992) · Flag of the People's Republic of Kampuchea.svg Kambodzsai Népköztársaság (1979–1989) · Flag of the People's Republic of Congo.svg Kongói Népköztársaság (1970–1992) · Flag of South Korea (1945–1948).svg Koreai Népköztársaság (1945–1946) · Lengyelország Lengyel Népköztársaság (1944–1989) · Flag of the Latvian Socialist Soviet Republic (1918–1920).svg Lett Szocialista Szovjetköztársaság (1918-1920)  · Flag of the Lithuanian-Byelorussian SSR.svg Litvániai Szocialista Szovjetköztársaság (1918-1919)  · Flag of Hungary (1949-1956).svg Civil Ensign of Hungary.svg Magyar Népköztársaság (1949–1989) · Flag of Hungary (1919).svg Magyarországi Tanácsköztársaság (1919) Mongólia Mongol Népköztársaság (1924–1992) · Mozambik Mozambiki Népköztársaság (1975–1990) · Flag of Myanmar (1974–2010).svg Burma (1962-1988) · Flag of Persian Socialist Soviet Republic.svg Perzsa Szovjet Szocialista Köztársaság (1920-1921)  · Flag of Romania (1965-1989).svg Román Szocialista Köztársaság (1947–1989) · Red flag.svg Szlovák Tanácsköztársaság (1919)  · Szomália Szomáli Demokratikus Köztársaság (1969–1991) · Szovjetunió Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (1922–1991) · Flag of the Tuvan People's Republic (1933-1939).svg Tuvai Népköztársaság (1921–1944)

Red star.svg
Megszűnt szocialista
csonkaállamok
Jelenlegi szocialista államok

Kína Kínai Népköztársaság (1949–) · Észak-Korea Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (1948–) · Kuba Kubai Köztársaság (1959–) · Laosz Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság (1975–) · Vietnám Vietnámi Szocialista Köztársaság (1976–)

Szocializmus · Kommunizmus
Sablon:Ázsia
  • m
  • v
  • sz
Ázsia országai
South Asia (orthographic projection).svg  Dél-Ázsia
Southeast Asia (orthographic projection).svg  Délkelet-Ázsia
Western Asia (orthographic projection).svg  Délnyugat-Ázsia
North Asia (orthographic projection).svg  Észak-Ázsia
East Asia (orthographic projection).svg  Kelet-Ázsia
Central Asia (orthographic projection).svg  Közép-Ázsia
Függő területek
Vitatott státuszú területek
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják    2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
Sablon:ENSZ BT
  • m
  • v
  • sz
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai
Állandó tagokSmall Flag of the United Nations ZP.svg
Tagok 2016. december 31-ig

Angola •  Malajzia •  Új-Zéland •  Spanyolország •  Venezuela

Tagok 2017. december 31-ig

Egyiptom •  Japán •  Szenegál •  Ukrajna •  Uruguay

Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat
  • VIAF: 132441531
  • LCCN: n79091151
  • GND: 4009937-4
  • NKCS: ge131732
  • BNF: cb11936107m
  • BNE: XX4575410
  • KKT: 00326118
  • Földrajz Földrajzportál
  • Kína Kína-portál