Háború

Disambig.svgEz a szócikk az eseményről szól. Hasonló címmel lásd még: Háború (egyértelműsítő lap).
A lángoló USS Arizona (BB 39) Pearl Harbor kikötőjében, miután a Japán Birodalmi Haditengerészet megtámadta a támaszponton állomásozó amerikai flottacsoportot 1941. december 7-én

A háború nagyméretű erőszakos összeütközés. A szemben álló felek háborúval történő érdekérvényesítése a történelem során végigvonult a törzsi háborúktól, a városállamok, nemzetek és birodalmak közötti konfliktusokig.

Célja

A háború célja a szemben álló felek érdekeinek erővel történő érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése.

A háború története

"A hadviselés két különböző módon két különböző időben fejlődött ki. Az egyik fejlődési út akkor történt, amikor az ember nagyvadakra vadászott. A korai vadászok egy csoportban összedolgozva vadat üldözve néha más emberi vadász csoportokra támadhattak. Támadásaikat vagy meglepetésszerűek lehettek, vagy egy vonalban fejlődtek fel. A másik fejlődési út alanyai gyűjtögetők voltak, akik keveset vadásztak és nagy mértékben letelepedve éltek, ami közben növényeket háziasítottak. Ezen első földművelő csoportok között nem volt agresszió. Az első államok csak ezekben a régiókban fejlődtek ki. Azonban amikor ezek a városállamok kifejlődtek kialakult a hadviselés második módja  csatákkal és ostromokkal. Ez a két hadviselés azután összekeveredett, amikor az állami szinten élő társadalmak és vadászó-gyűjtögető csoportok kontaktusba kerültek." (Keith F. Otterbein: How War Began 10.o)

Öskőkor

Újkőkor

"A kutató, aki abban hisz, hogy az embernek természetes hajlama van arra, hogy békében és harmóniában éljen a könyvben meg fogja ezt találni a korai mezőgazdasággal foglalkozó társadalmaknál. Egy örömmel fogadott újdonságot jelenthet neki, hogy voltak olyan települések, amelyek évezredekig fennálltak nem mutatva harci tevékenységet. Ez a kutató korábban azt gondolhatta, hogy a vadászó-gyűjtögető csoportoknál fog ilyesmit találni. Valójában ennél sokkal nagyobb eséllyel találkozik ilyesmivel a letelepedett telepesek körében, akik először háziasítottak növényeket és állatokat. A közel keleten erre Abu Hureyra nagyszerű példa erre, amelyik i.e. 9500 és i.e. 5000 között volt lakott háború nélkül." (Keith F. Otterbein: How War Began 222.o)

Történelmi idők

Háború kezdete és vége

Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik.

A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük.
A tűzszünet hossza lehet előre meghatározott vagy határozatlan idejű is. A tűzszünet addig tart, amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást.

A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással.

Típusai

Területi kiterjedés szerint

  • globális háború (az egész Földre kiterjedő háborús helyzet, tipikusan az atomháborúra mondható, ilyen még nem volt)
  • világháború
  • helyi háború
    • polgárháború (egy államon belüli különböző népcsoportok vagy politikai oldalak közötti fegyveres konfliktus)
      • etnikai háború (olyan háború amelyet kifejezetten etnikai alapon vívnak.)

Alkalmazott haditechnika szerint

A lebombázott Wesel a második világháború alatt
  • hagyományos háború
  • atom- vagy nukleáris háború

Résztvevők megítélése szerint

  • igazságos (például honvédő háború, szabadságharc)
  • igazságtalan

Egyéb besorolás

  • hegemonikus (teljes világrend ellenőrzéséért folytatott háború)
  • aszimmetrikus (a résztvevők között jelentős a technikai, katonai, társadalmi, gazdasági különbség)
  • kis háború (nem vesznek részt reguláris csapatok; nincs területi és időben korlátozás; ide tartozik a gerillaháború és a terrorizmus is)
  • korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig folytatott háború például egy terület elfoglalása)
  • totális (korlátok nélkül folytatott háború, ahol az egyik fél a másik fél teljes megsemmisítéséig kíván harcolni)

Háború szabályozása

A háborúban részt vevő államok, a harcoló felek kapcsolatát, a harcok során megengedhető, illetve nem megengedhető viselkedési formákat a genfi egyezmények tartalmazzák. A genfi egyezmények rendelkeznek a hadifoglyok, civilek, városok és épületek védelméről, a vörös kereszttel, illetve vörös félholddal jelzett épületek és személyek védelméről. A tengeri, szárazföldi és légi hadviselés szabályairól. A szabályok megsértőivel, azaz a háborús bűnök elkövetőivel szemben a hágai Nemzetközi Bíróság jár el.

Háború és az erkölcs

A Mỹ Lai-i mészárlás: halott nők és csecsemők
Rommá lőtt lakóház (1943)

A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán a morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg vitatható, és a háborúra való felkészülésre csak a saját országuk védelmében lehet szükség. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő.

A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles, mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, a becsület és a képességek többet érnek, mint bármely más erőfeszítés esetén. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Az első világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?” Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányaiig, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.

Manapság a legtöbben csak az „igazságos háborút” tartják elfogadhatónak, és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az ENSZ feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, agresszív) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N. J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.[1]

A nemzetközi jogban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik:

  1. A védelmi háborúk. Amikor az egyik nemzetet vagy országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát.
  2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a koreai háború vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ-misszió.

A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek részei például a genfi egyezmények, amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják, és a második világháború befejezése után lefolytatott nürnbergi perek óta számos alkalommal került sor a háborús bűnösök elleni eljárás lefolytatására.


Jegyzetek

  1. Slabbert, N.J., „The Technologies of Peace” Archiválva 2008. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Harvard International Review, May 02, 2007.

Források

  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
  • Nemzetközi Biztonság, 1. kiadás, Zrínyi Kiadó (2007) 
  • Politikai kisszótár, 4. kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1980) 
  • Henfried, Münkler (2004). „Háborúban vagyunk? Terroristák, partizánok és a háború új formái” (pdf). Politikatudományi Szemle (3.), 59-69. o.  
  • Keith F. Otterbein: How War Began – Texas University Press 2004. ISBN 1585443301


További információk

  • Antropológusok vizsgálják az első háborúk kialakulását
  • A háború ábrázolásai a festészetben
  • Feltárták a világ „első” háborújának nyomait
  • Ian Morris: Háború! A civilizáció folyamata és ellentmondásai a főemlősöktől a robotokig; ford. Bojtár Péter; Antall József Tudásközpont, Bp., 2020

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat
  • LCCN: sh85145114
  • GND: 4033114-3
  • LIBRIS: 161487
  • NKCS: ph144863
  • BNF: cb13318436b
  • BNE: XX525638
  • KKT: 00570753
  • Hadtudomány Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap